A. S. Mezei: Farsang

     Nem akar tündér lenni. Sem királylány vagy hercegnő. Menyasszony pedig végképp nem. Valamilyen állatos jelmezre vágyik. Nyuszira gondol, esetleg rókára, de lebeszélik. Azt mondják, a nyuszi gyáva, a róka pedig büdös. Ezzel nem ért egyet. Szerinte a nyuszik cukik, a róka pedig gyönyörű.

Végül kiegyeznek egy huszárcsákóban, feltéve, ha kap egy játéklovat, mely majd' akkora, mint ő maga. Kerekeket szerelnek rá, így kantárjánál fogva húzni tudja, s ha kedve van, felülhet rá.

Valahogy mégsem boldog. A nyuszi lehet az oka. Arra gondol, talán majd jövőre, hiszen minden évben van farsang. Legalábbis ezzel vigasztalták, s ő elhitte.

*****

Felteszi a nyuszifület. Egyszerű hajráfra vannak felerősítve. Nézi magát a tükörben. Fáradt szemét, mosolygásra kényszerített arcát talán feledteti hosszú, dús hullámokban aláhulló haja, a parányi bikini s a tűsarkú, melyet kölcsönkapott, és nyomja a lábát.

Most lehet először nyuszi. Hány év telt el? Közel húsz, mire teljesedik álma, s a jelmezt végre magára öltheti.

A fényekre gondol, melyek sejtelmes árnyékba vonják keserű vonásait, s a parányi színpadra, melyen fellép. A számlákra, melyeket fizetni kell, s a fiára, kinek éjszakánként varrja nagy álmát, a grincs jelmezét, mely szerinte szörnyű, ám neki a minden.