A. S. Field: Tündértánc

[rövid mese]

Újév hajnalán tündértánc.

Szórják a porokat,

boldogság.

Tűzbe vont por szikrát szór,

táncol a tündér, ó be' jó.

Három tündér áll a tűz körül a kis tóparti tisztáson.

Egyikük erdőtündér, mohazöld bársony csuklyás lepel borul törékeny vállára.

Másikuk a tó tündére, haragoskék selyem köntöse szabadon hagyja hattyúnyakát.

A harmadik esőtündér, ki szürkésfehér kaftánjában a felhőkért s szellőért felelős.

–Kívánok az embereknek az új esztendőre árnyat adó fákat; hűs lombú tölgyet, fűtéshez akácot, s az ünnepre tűlevelű álmot – szól elsőként az erdőtündér.

–Kívánok az embereknek az új esztendőre halban gazdag folyót, s ki nem apadó tavat – susogja a tó tündére.

–Kívánok az embereknek az új esztendőre termést gazdagító esőt, a nyári hőségben enyhet adó szellőt s felhőt – mondja az esőtündér.

Ekkor kilép a tisztásra a viharboszorkány, kinek haragjától mind félnek a tündérek, mert a fekete lepellel borított éjeken bármi megtörténhet, s még a vadak is otthon lapulnak vackukban, a tomboló, fákat romboló, folyókat duzzasztó sötétben.

A boszorkány a tűzhöz áll, széttárja karját, s a tündérek várják az átkot, ám szavain mind meglepődnek.

–Kívánok az embereknek az új esztendőre felismerést, megbánást és szilárd hitet. Ne dúlják az erdőt, a folyót s tavat, de élvezzék, mit adnak mértékkel, s jutalmuk el nem marad.

Újév hajnalán tündértánc.

Szökelő talpak,

kívánság.

Jótett, áldás, látomás.

Táncol a tündér, csodát vár.