A. S. Mezei: Anyák napja

Elfáradt;

sok volt a teher, s a munka,

mely életét belepte.

Elfáradt

a konok szókban,

melyek temetetlen estek,

hulltak a porba.

Elfáradt;

majd' nyolc tized súlya nyomja,

s húzza vállát utódai sorsa,

mely gondolat szüntelen ketyeg,

mint fékevesztett falióra,

körbe, körbe,

mint örökkön élő,

dobbanó szív,

mit nem olt ki sem árny, sem félsz.

Elfáradt;

léte mégis, mint örök fény

áll őrt a mindenség egén.