A. S. Mezei: Együttállás

     Holnap Nap – Jupiter együttállás lesz, mely az asztrológusok szerint ritka szerencsés kombináció. Csodás lehetőségeket, de hatalmas összetűzéseket is hozhat, hiszen a Kosban tetőzik, amely tűz jegy és kardinális alaptermészetű. Tanácsuk, hogy mindenki használja ki ezt a pozitív napot, de óvakodjanak a vitáktól, mert könnyen elfajulhatnak.

   Megnyugodva kapcsolta ki laptopját, elvégre ő Kos, mi baja lehet, holnap csodás lehetőségek és – az időjós szerint – még csodásabb tavaszi nap vár rá. Lekapcsolta a tévét, és mosolyogva hajtotta álomra fejét.

   Éjjel kettőkor felriadt, mert álmában a fogorvos szép komótosan elkezdte kihúzni az összes fogát érzéstelenítő nélkül, miután előzőleg gondosan lekötözte a székben. Alaposan kiszellőztetett, majd kedvenc kártyajátékát pörgette vég nélkül a gépen, nehogy visszasüppedjen ugyanabba a rémálomba.

   Így telt az idő fél négyig, majd alig röpke négy óra alvás után fél nyolckor a kutya ébresztőt fújt. Nagyjából azt sem tudta, hol van. Cicamosdás után letrappoltak a közeli erdőbe sétálni, miután végre hozzájuthatott reggeli koffeinadagjához, amíg a kutya vígan csámcsogott.

    Ezután már elég éber volt ahhoz, hogy kiszimatolja, kutyagumiba lépett, amivel persze hazaérkezéskor végig ment az előszobán. Takarítás, cipő sikálás, kád fertőtlenítés után már zuhanyozhatott is a jéghideg vízben, mert elfelejtette, hogy karbantartás miatt elzárták a melegvizet, de így legalább frissen, üdén indulhatott bevásárolni.

    Tíz percig kereste a bevásárlókocsihoz való érmét, amit persze nem talált, és százasa sem volt, viszont egy kosárba nem fog beleférni, amiket venni akar, tehát mindenképpen kell egy érme. A kosarat egyébként sem viheti a kasszán túl, így a csúszdáról mindent csak bedobál a szatyrába olyan sorrendben, ahogy a pénztáros tolja őket. Persze hiába pakolja neki előre a nehezeket, hogy majd ezek kerüljenek a szatyor aljára, ők következetesen mindig a könnyű és törékeny árut húzzák le elsőként, így aztán zsonglőrködhet a tojásokkal, paradicsommal, meg a két kiló krumplival, hogy kijavítsa a kasszás nemtörődömségét.

    Jobb szeret bevásárlókocsival rohamra indulni, mert azt a kosárral ellentétben kiviheti nemhogy a kasszán túl, de akár a parkolóba is – ha lenne kocsija, de nincs –, sőt eltolhatja akár a lakótelep másik végére, ahol aztán csak úgy ott hagyhatja, senkit nem érdekel. Persze sosem tenne ilyet, de sokan megteszik, így aztán a házak között a gyönyörű, sárga kutyatejjel tarkított harsogó zöld fűben ott árválkodnak ezek a drótból font szörnyűségek, hogy aztán az unatkozó gyerekek egymást tologassák benne, menekülésre késztetve a kisgyerekes anyukáktól a kutyásokon át a nyugdíjasokig mindenkit.

     Szóval nem találta az érmét sehol. Jó, majd a postán készpénzzel fizet, és kér százast, csak induljon már el végre.

     Az időjárással szerencséje volt; gyönyörűen sütött az áprilisi nap, a szél kivételesen nem fújt. Derűsen sétált a kertek alján, távol a főút ocsmány kipufogó bűzétől és zajától, amikor gyors egymásutánban letisztelte egy madár; nem tudni, miért, elküldte melegebb éghajlatra egy bicikliző nő, akit udvariasan átengedett maga előtt a bicikliút és a gyalogos járda találkozásánál; majd morogva rárontott egy bokáig érő kutya, akinek a gazdája épp nem ért rá ezzel foglalkozni, mert nagyon nyomkodnia kellett a mobilját.

    Na, gondolta, három a magyar igazság, ez megvolna, plusz a kutyagumi, a hideg víz és az érme, így letudta az egy borravalót és a két ráadást is, szóval, mi baja lehet ezek után?

    Vidáman folytatta útját, gondolván a postán kezd az aprópénz miatt. Persze műszaki ok miatt zárva volt, nyitás előreláthatólag két óra múlva. Oké, nem gond, az életet rugalmasan kell kezelni, irány a kutyabolt, ahol majd vesz valami akármit készpénzért, és lesz százasa.

   Hát, nem! Nem fogadták el a nagy címletű bankjegyet, mert nem tudtak belőle visszaadni, így, bár mérgében szívesen a kasszánál hagyta volna a labdát, konfliktuskerülő énje szó nélkül a terminálhoz érintette bankkártyáját.

    Végre a drogériában szóba álltak vele készpénzes vevő mivolta ellenére is, így lett százasa, kár, hogy nem volt mihez használni, mert egyetlen bevásárlókocsi sem volt a tárolóban. Nagyjából negyed óráig várta, amíg egy igen kedves idős néni elpakolt a húzós kocsijába, becenevén banyatankjába, és átadta számára a bevásárlókocsiját, amiben nem is volt százas, mert úgy találta valahol a lakótelep határában, ahonnan visszatolta a bolthoz. Micsoda mázli! Van végre kocsija, hajrá, mehet pénzt költeni.

     A húsvéti ünnepek után teljesen kifosztott bolt fogadta, ezért a felét sem kapta annak, ami a listáján szerepelt, így csendben tudomásul vette, hogy pár nap múlva újra el kell jönnie, mintha nem lenne semmi más dolga.

    Hazafelé még újra benézett a postára, ami továbbra is zárva volt, hogy legközelebb ne csak a boltban, hanem itt is sorba állhasson. De legalább a mai napon ez kimaradt. Nem is érti, miért nem tud ennek örülni.

    A troli elment az orra előtt, mert a ház sarkától nem látta, hogy jön, pedig ha kicsit szaporázta volna a lépteit, épp elérhette volna, de így cirka öt méterrel az orra előtt a sofőr ajtót zárt.

   Gondolta, egy kis séta hazafelé a nagyjából tíz kilós hátizsákkal és a majd' ugyanakkora súlyú szatyorral a vállán nem árthat, sőt, csak növeli edzettségi szintjét, így mosolyogva, és erősen izzadva nekivágott egy megállót lesétálni, hátha a következő troli addigra utoléri, hogy ott felszálljon rá.

     Ez pont össze is jött volna, ha mindenféle ezoterikus bolygóállások miatt nem hagyta volna le a piros járgány már félúton a két megálló között. Azonban ez sem tudta elvenni töretlen hitét szerencsés csillagzatában. Beállt a megállóba a lombjukat épp kitáró fák alá, megvárni a következő járatot, ami jött is húsz perc múlva, mely idő alatt már kétszer lesétálhatta volna az utolsó egy megállót. Így viszont nézhette a hajléktalanok veszekedését, és hallgathatta azt a néhány száz kocsit, ami elhajtott mellette, benzingőzt eregetve szerte a hársfák között, melyek még csoda, hogy életben vannak ennyi méreg közepette.

    Végre, alig két óra alatt letudta az ötven percesre tervezett vásárlást, és hazaért. Igaz, a lakáskulcsot leejtette a kapu előtt, és a nehéz hátizsákkal meg a szatyorral lehajolhatott érte orra esés nélkül, és a lift sem működött, így gyalog mászta meg a négy emeletet, de végre otthon, édes otthon.

    Legalább a kutyasétáltatás jól ment. A kiskutya összetalálkozott két barátjával, akiknek a gazdáival ő is kompatibilis. Igaz, hazafelé egy kedves úriember figyelmen kívül hagyta a behajtani tilos táblát, és csak centiken múlt, hogy nagy fékcsikorgás közepette megállt előttük, de hát, végül is megúszták.

    Szinte szóra sem érdemes, hogy délután tévé nézés közben ráharapott egy kipattogatlan kukoricára, és lejött egy fedőtömése. Mázli, elvégre le is törhetett volna az egész foga. Persze a fogorvos úgyis kicseréli az egész tömést, és elkéri a teljes árat; még örüljön, ha nem erőltet rá háromszor annyiért egy koronát.

    Türelmetlenül várta este a lottósorsolást, remélve, hogy a szerencsés bolygóállásnak köszönhetően nyer egy kis pénzt, amin tervei szerint újabb lottószelvényt vagy sorsjegyet vesz, melyekkel, szokás szerint, úgysem nyer semmit.

   Remélte, az összes asztrológusnak, ezoterikusnak, kártya- és egyéb jósnak ugyanilyen nagyszerű és rendkívül szerencsés napja volt, mint neki.

   Lefekvés előtt még elolvasta az éves horoszkópját. Ó, jaj! Állítólag az idei esztendő lesz élete legszerencsésebb éve.