A. S. Mezei: Mozaikok

[verstelen szabálytalan érzelem]

A bőr, mely forró a naptól,

s édes a D-vitamintól,

kéjes libabőrrel simul

mohó tenyere alá.

*****

A hűs hullám átcsap felette,

ujjai közt tajték csorog,

vizet pislog;

csak áll a naplementében.

*****

Új nap kél;

hol kettő volt,

most egy;

szelíd könnyel mosolyog.

*****

Gondol valakire,

ki távol,

s a csend, mely öleli,

kitárul, s ráborul.