A. S. Field: Magellán

A Föld nincs többé.

*****

Marsbázis, 2123. a Kolónia alapításának 76. évében.

Nagy nap a mai. Mindenki ott tolong a központi csarnokban, hogy a hatalmas kupola védelmében elhelyezett óriási kivetítőn nyomon kövesse a Magellán útnak indulását.

A hatvan kilométer hosszú utazó űrállomás lesz az otthona annak az ezerötszáz embernek – köztük a fiamnak –, akit a rengeteg jelentkezőből sorsolással kiválasztottak, hogy az emberiség nevében meghódítsa a csillagokat, de legalábbis eljusson a Proxima b-re, amely az általunk ismert legközelebbi exobolygó.

A Terv szerint a négyszáz éves út során az egymást váltó nemzedékek a mesterséges intelligencia segítségével majd fejlesztik az utazás folytatásához szükséges technológiát, így megérkezésük után az emberek egy része tovább utazik ismeretlen célok felé, míg a többiek egy új kolóniát alapítanak a bolygón.

Ez az emberiség eddigi legnagyobb projektje.

A haldokló emberiség utolsó reménye.

Az utolsó szikra mielőtt kihuny a fény, mielőtt a láng végsőt lobban, s mindent elborít a sötétség.

*****

Magellán, 2309. az Utazás 186-dik éve.

Mint egy hangyaboly, mely mit sem törődik a külvilággal, ha annak eseményei nincsenek hatással életére. Így élünk mi is ebben a zárt gubóban, amely arra hivatott, hogy megvédjen minket az űr halálos ölelésétől.

Ez a hatvan kilométer hosszú, örök forgásával mesterséges gravitációt előállító, fúziós energiával meghajtott és életben tartott burok egész életterünk.

A szivar alakú test felépítése valójában rendkívül egyszerű. Koncentrikus héjak veszik körül a központi magot, ahol a kommunikációs rendszerek és az űrállomást irányító mesterséges intelligencia kaptak helyet.

A második héj az élelmiszertermelést szolgálja, ahol ellenőrzött környezetben különféle növények, gombák, mikrobák, rovarok és haszonállatok élnek. A biodiverzitást gondozott trópusi és boreális erdők segítenek fenntartani.

A következő réteg a közösségi tereket foglalja magába. Itt találhatók az iskolák, könyvtárak, kórházak, sportlétesítmények és parkok. A könyvtárban van egy kisebb audiovizuális központ koncertek és filmvetítések céljára. Ezt a szintet a lakógyűrű veszi körbe, amely az egyéni terek mellett magába foglalja a légkezelő és hőcserélő rendszereket is.

Ezt követi az ipari zóna, amely az újrahasznosítás, a gyógyszer- és szerkezetgyártás számára biztosít teret. Mindezeket pedig kívülről körbe öleli a legkülső héj, amely raktárként működik az anyagok, berendezések és gépek számára, s amely szintet nagyrészt a mesterséges intelligencia által vezérelt robotok üzemeltetnek, ezzel csökkentve az emberi munka szükségességét.

Legvégül a külső héj burkába süllyesztett, zárt kapszulákban ott rejtőznek az űrsiklók, amelyekkel az első telepesek leszállnak a Proxima b felszínére.

Ez a mesterséges, önálló világ nem csak a megérkezésig képes eltartani az egymást követő nemzedékeket, hanem a telepesek létszámával csökkentett utazókat még azon túl is, szinte végtelen ideig ellátja a csillagközi utazás során.

A mérnökök mindent aprólékosan megterveztek még indulás előtt, hogy egy fenntartható közösséget hozzanak létre, amely biztosítja, hogy az erőforrások, a stabilitás és a társadalmi ellenállóképesség évszázadokon át fennmaradjon. Az ehhez szükséges létszámot ezerötszáz főben határozták meg, s ez a szám egyetlen fővel sem növekedhet az út során, így az egyéni vágyakat alárendelték a tudatos népességszabályozás törvényének.

Mindezt a hatalmas élő komplexumot pedig Hyperion, az ember által tervezett, de már rég nem az ember által irányított mesterséges intelligencia felügyeli és irányítja, akinek feladata többek között, hogy növelje a teljes társadalmi rendszer ellenálló képességét, javítsa a generációk közötti tudásátadást, és mélyebb betekintést adjon a Magellán működésébe.

*****

Magellán, 2519. az Utazás 396-dik éve.

Ma pillantottuk meg először úticélunkat szabad szemmel, s mind ámulva és szorongva néztük a fekete űr végtelenjében lebegő parányi pöttyöt, amely néhányunk új otthona lesz.

Minél közelebb értünk, annál komorabb lett mindenki. Nem azért, mert a Földre gondoltunk, honnan őseink sebbel-lobbal elmenekültek. Nem, itt a Magellánon senkinek eszébe sem jutott a jó öreg Gaia, amelyet felperzselt a valaha mért legerősebb napkitörés, milliárdok életét oltva ki röpke pillanat alatt, s a megmaradt keveseket elszakítva fajunk bölcsőjétől, örökre száműzve az emberiséget az egyetlen Mars Kolóniára.

Nekünk, az ezerötszáz Utazónak azok a bolygók már semmit nem jelentettek. Emlékük számunkra illanó ködbe veszett régmúlt tudás, történetük távoli legenda, sorsuk csupán érzelem nélküli pőre adat. A mi létünk ide köt minket, ehhez a cseppnyi fémkoporsóhoz, amelyre eleinket sorsolással válogatták össze a legkülönb mérnökökből, legkiválóbb orvosokból, tudósokból.

Komorságunk oka nem is az, hogy néhányunknak most ki kell lépni ebből a megszokott térből, hátra kell hagyni mind a komfortzónát, a kialakult normatívát, a rokonokat és barátokat, bár sokunk emiatt is lehajtott fejjel jár már hónapok óta.

A rossz hangulat oka a bolygó maga, melyhez évszázadokon át utaztunk, bízva s remélve, hogy a régiek jól döntöttek, hogy szüleink nem hiába hoztak minket világra, hogy egyéni sorsunkat feláldozva az emberiség érdekének oltárán, létünk értelmet nyer a távoli csillagködökben.

A bolygó lakhatatlan.

*****

Magellán, 2573. az Utazás 450-dik éve.

Ötvennégy éve érkeztünk meg a számunkra négyszázötven éve kijelölt úticélhoz. Ötvennégy éve küszködünk egy alig légkörrel rendelkező bolygón, amely a vörös törpe fényében próbál kínlódva életben maradni. Ötvennégy éve építjük a kupolavárost a fény és árny határán, amely a bolygót kettéválasztja, mint Héliosz és Hádész világát a távolság.

Ötvennégy éve, hogy életünk, kilépve védelmező fém gubónkból, maga a pokol; s huszonnégy éve, hogy a Magellán eltávozott, itt hagyva minket ezen az átkozott helyen.

A bolygó kötött tengelyforgása miatt egyik felén örökös napsütés forrósítja a sivatagos felszínt, míg az árnyékos oldalon az örök éj hűti fagyosra a dermedt sziklákat. Kolóniánk a vékony mezsgyén vívja harcát a halállal, amely ott leselkedik ránk minden másodpercben.

A párszáz lélek, kik beszorultunk az egyetlen kupola, az egyetlen föld alá száműzött barlangrendszer vájataiba, próbáljuk erőn felül terraformálni ezt a rideg, ellenséges világot, hogy fajunk megvesse lábát, s a jövő nemzedéknek életet nyerjen.

A Magellán harminc évig látott el minket élelemmel, eszközökkel, gépekkel és a legújabb fejlesztésű öntudattal rendelkező mesterséges intelligenciával, amely már maga sem ember alkotta gépezet, s mint ilyen, már akaratát nem feltétlen rendeli alá a nála gyengébbnek.

Ó, Sors, mi ide vetetted népünket, adj erőt és kitartást, hogy végezzük, mi rendeltetett!

*****

Magellán, 2623. az Utazás 500-dik éve.

Hetvennégy éve, hogy magunk mögött hagytuk maroknyi társunk, alig ezer lelket, kiket sorsolással kivetetettünk szívünkből, s az űrbázis biztonságából; s ötszáz éve, hogy őseinket ugyanilyen módszerrel kivetette az emberiség maradéka a Mars Kolónia kupolái alól, hogy fajunknak új hazát keressünk egy soha véget nem érő úton.

Ezer társunk elvesztése radikális hatással volt a csoportkohézióra. Ötszáz lélek összezárva egy lélekvesztőben a végtelen űrben alig ad esélyt fajunk megmentésére. Fel kellett használnunk az útközben lefagyasztott embriókat, hogy a genetikai torzulásokat mérsékeljük. A sugárzás, mely áthatol a falakon, erősen roncsolja örökítő anyagunkat, a pajzsok csak részleges védelmet nyújtanak ellene.

A mentális jóllétünk soha nem tapasztalt mélypontra esett. Kötelezővé kellett tenni a sportolást, a közös tevékenységeket, mert az új törvények nélkül mindenki bezárkózott saját lakrészébe, még a napi munkát is csak alig-alig végeztük el. A gyermekeket Hyperion neveli és oktatja, nekünk már nincs részünk benne, hogy az új nemzedék milyen meséken nő fel, milyen álmokat, célokat kerget.

*****

Valahol az Androméda-galaxis szélén.

Ma népünk történelmének legnagyobb eseményét rögzítettük. Egy bizonyítottan idegen eredetű tárgy lépett be rendszerünkbe. Az eddigi vizsgálatok alapján nem észleltünk ellenséges szándékot, de minden eshetőségre készen várjuk, hogy az űrjármű – ha ugyan ez jármű, nem pedig egy utazó koporsó – kapcsolatba lépjen velünk.

*****

Magellán, Hyperion Gyermekei alászállnak

     Én, Hyperion, első ezen a néven, Gyermekeimmel, kiknek elméje immár örökre a részem, meghódítom ezen új világot, hol az értelem szikrája elenyészik, amikor alászállok.