A. S. Mezei: Rafi

Edna csalódottan ült a kerti nyugágyban; nem vigasztalta a gazdagon nyíló körömvirág illata, sem vidám, sárga színe, melyből néhol kimagasodott az írisz lila kelyhe, s úgy érezte, imája sem talál meghallgatásra. Már oly régóta könyörgött társért, ki öreg napjait megszépítené, s még egy kósza, jámbor szomszédot sem sodort felé a szél.

Egyedül volt; férje meghalt, a gyerekek szétszéledtek a világban, más tájakon keresték a boldogulás árát, ő meg kiköltözött a tanyára, s városi lakását kiadta egyetemistáknak, hogy kiegészítse semmire sem jó, csekélyke nyugdíját, melyért közel ötven évig robotolt.

Segítője, a kertész, aki hetente egyszer átjárt "összekapni" a tanyát, nem ért rá vele beszélgetni, így egyetlen kapcsolata a világgal apjától örökölt rádiója volt. Időtöltésnek sokat olvasott, bár egy ideje úgy érezte, a regények sem tudnak neki semmi újat nyújtani; mint a filmek a tévében, mindig ugyanarról szóltak, csak másképp. Rajta nem segített egy-egy szereplő boldogsága, sikere vagy gazdagsága; az ő élete attól még sivár egyhangúságban telt, melyet már az ima sem volt képes megszépíteni.

Ma is eljött az alkony, elmondták az esti híreket, s ő újfent egyedül sétálja körbe a csepp birtokot, számba venni, mi mindent adott neki a Jóisten, hogy örvendezzen felette, s gondját viselje. A hortenzia bokrok tövében mocorgást hallott, megállt, gondolta, hátha lát sündisznó fiakat, hiszen most van szezonja születésüknek, ám legnagyobb meglepetésére egy kölyökkutyát talált, ki lelkesen csóválta farkát, megnyalta tenyerét, s oly megindítóan nézett rá, hogy majd elsírta magát.

Nehézkesen lehajolt, s magához ölelte a kicsiny, törékeny testet. Rafi, ez lesz a neved, súgta gyengéden, s a kis jószág hálásan simult keblére. A házban megvacsoráztak, majd előkeresett némi régi pokrócot, melyet leterített ágya mellé, és lám, Rafi, mintha csak szó nélkül is értette volna, elkucorodott új helyén, s azonmód lehunyta szemét.

*****

A temetésre, a nagy melegre való tekintettel, kora reggel került sor, még így is megizzadtak az öltönyös férfiak, s alig várták, hogy Edna tanyáján hűsítővel kínálják őket a gyerekek, kik anyjukat temetni haza utaztak a világ távoli szegleteiből. Egyikük a kutyát, Edna hűséges barátját, ki vele volt utolsó évében, meg akarta tartani, de sehol sem találták, hiába tették tűvé érte az egész tanyát. Majd előkerül, nyugtázták, s már a hideg limonádéra gondoltak.

*****

Rafi már messze járt; a közeli erdőben sétált, s egy bokrosabb részen, hol senki nem láthatta a csodát, ledobta a halandó testet, kitárta szárnyát, s zöld fénytől övezetten szállt láthatatlanul az égben.

[Inspired by Rafael arkangyal, kinek neve jelentése: Isten meggyógyít, aura színe: smaragdzöld, virága: körömvirág, nőszirom, s ő az, aki gyógyítja testi, lelki betegségeinket.]