Szösszenetek
"Egy idő után már hatalmas volt a nyomás"
Baleset
Miután az Orca radarja elromlott, és nekiütköztek a hegynek, lezárták a sérült hajórekeszeket, de még így is megállíthatatlanul süllyedtek lefelé, és egy idő után már hatalmas volt a nyomás, a tengeralattjáró hatalmas fém teste fájdalmasan nyöszörgött, várva az elkerülhetetlen véget.
Jimmy elővette a szivart, amit a küldetés végére tartogatott, alig maradt oxigén egy fél órára, mordult rá a kapitány. Nem mindegy, húzta meg a vállát, és élvezettel fújta ki az illatos füstöt.
"Kirakat"
Vágyakozás
A fiú csak áll a kirakat előtt, és nézi a lányt, amint precíz, gondos mozdulatokkal hajtogatja a ruhákat, majd kedvesen rámosolyog a hozzá lépő idős hölgyre, leemel egy égszínkék kendőt a polcról, és elsimítja a pulton. Szőke haja bongyori csigákba ugrik, arcán a gödröcskék elmélyülnek, amikor mosolyog.
A fiú arra gondol, amikor nyáron, egymás mellett feküdtek a parton, és beszívta a lány bőrének édes illatát, miközben válluk összeért. Akkor a lány még szerette. Kacagott, fröcskölte a vizet, a hullámok miatt izmos karjába kapaszkodott. De most november van. A lány a boltban eladó, rajta pedig kicsit lóg az egy számmal nagyobb kincstári egyenruha. Vajon most is nevetve belé karolna? Kacsintana a vanília fagyival az ajkán?
A legjobb lesz, ha erről személyesen meggyőződik, gondolja, és tétován int az üvegen át, amikor a lány oda pillant.
"Békegalamb"
Csekély esély
Egész éjjel fent maradt, hogy elkészüljön vállalásával. Először gondosan körbe szegte a fehér anyagot, melyet egy régi lepedőből hasított ki, majd elkezdte ráhímezni a képet. Szürkével a körvonalat, drappszínnel és fehérrel a belsejét.
Már pirkadt, amikor átfutott vele Olihoz, aki bólogatva hallgatta sebtiben előadott tervét, és azonnal munkához látott. Egy két méter hosszú rúdra ráerősítette a vásznat, gondosan feltekerte, és szalaggal átkötötte. Együtt mentek ki az istállóba, ahol a felnyergelt lovak már készen várták őket. Végig vágtattak a falun, ki a közeli mezőre, ahol a csapatok már fegyverkeztek.
A parancsnok hitetlenkedve hallgatta tervüket, de úgy érezte, maroknyi életben maradt emberének léte megköveteli, hogy tegyen egy próbát, így rábólintott a tervre.
Ő maga és két tisztje személyesen lovagolt ki a mező közepére, ahol földbe szúrták, és kibontották az éjjel készített zászlót, melyen a hatalmas békegalamb csőrében az olajággal a szélben lebegve kérte a reményt.
"Szenteste"
A megfelelő téma
Csak állt, és szorította a töltött fegyvert.
Haza gondolt. Hogy épp most ülnek le a vacsora asztalhoz, és ő nincs ott.
Nincs ott, amikor apja felvágja a sültet. Nincs ott, amikor anyja mindenkinek szed a mély tálból. Nincs ott, amikor húgai összekapnak, ki törje el a csirkecsontot, hogy lássák, kinek jut a hosszabb fele, kinek lesz szerencséje az újesztendőben.
Nincs ott, hol azok, kik legfontosabbak neki, kik vele éltek eddigi húsz éve alatt; kik megölelték, megdorgálták, akár le is szidták, de mindig a szeretet hangján szólították. Nincs ott, mert itt áll a fagyban és hóban, a csillagos ég alatt; tüdeje beszívja a jéghideg éji levegőt. Itt áll őrségben. Egyedül. Szenteste.
Könnyei lefolynak fagyott arcán; érzi, üvölteni kéne, vagy lőni valamerre.
Csak ülünk némán a pohár bor felett harminc évvel később; én arra gondolok, na, pont az ilyen történetekből érdemes novellákat írni.
"Rezignáltság"
Lezárás
Csendben felállt az asztaltól és egyszerűen kisétált az épületből, majd az aluljárón át hazament.
Nem szólt senkihez és hozzá sem beszélt senki. A többiek némán végezték dolgukat, az utcán siető tömegnek pedig megvolt a maga baja. Különben is. Idegenek. Még csak egymásra sem néztek.
Nem érzett semmit. Illetve valami nyugodt könnyűség volt benne. Lebegés a bizonyosság határán, hogy ez így van jól. Elégedettnek érezte magát, ha nem is boldognak. Ez már nagy szó az elmúlt évek rezignáltsága után.
Később mindenki azt mondta, hogy biztos a hormonok, a klimax, kapuzárási pánik, életközép válság, depresszió, esetleg idegösszeomlás. De ő tudta, hogy semmi ilyesmi.
Egyszerűen csak bezárt egy ajtót és kinyitott egy másikat.
"A női parti őrség szeme láttára."
Az ítélet
Jesse félt, nagyon félt. Csuklóján a kötél szorosra volt kötve, esélye sem volt meglazítani. Egyetlen kést kapott, amit erősen markolt, nehogy kicsússzon izzadó tenyeréből.
Felnézett még egyszer, utoljára a sárga mészkőből faragott falra, mely innen úgy tűnt, égig ér. Mind őt nézték, amint az őrök a csónakhoz vezetik, hogy kievezve a nyílt óceánra, a női parti őrség szeme láttára, a cápák közé vessék.
Tudta jól, hogy ha elkapják, ez lesz az ítélet, de nem bánta. A ládát, és benne a családja életét egyszer s mindenkorra megváltoztató drágakövet meg kellett szereznie. Jól elrejtette, és még volt ideje a galambbal üzenetet küldeni Mirinek, aki tudni fogja, mit kezdjen vele.
Beszállt a csónakba, és érezte, ahogy gerincén végig kúszik a jeges félelem.
"Libatoll"
SMS
Mara felriadt; az otthoni mozizáshoz ivott sör nem hagyta aludni, pisilnie kell, de nagyon. Óvatosan felkel, nehogy megzavarja Sean álmát, aki egyenletesen szuszog mellette. Kioson, aztán épp csak megnyomja az öblítőtartály gombját, hogy ne zúgjon sokáig, majd visszalopakodik a hálóba. Elnézi a fiú nyugodt arcát, irigykedik, hogy bárhol bármikor tud aludni, miközben ő órákon át forgolódik, mire álom jön a szemére.
Az éjjeli szekrényen felvillan a fiú lenémított mobilja, sms jött. Ki küld üzenetet éjjel kettőkor? Nem bírja ki, és megnézi. Elhűlve látja a romantikusnak szánt mondatot, melyet egy, számára ismeretlen, női név küldött.
Leejti a mobilt, és egy pillanatig úgy áll, mint egy szélütött, majd égtelen haragra gerjedve tenyerével rácsap a mennyezeti lámpa kapcsolójára, fényárba borítva a szobát. Kirántja az alig eszmélő fiú feje alól a párnát, és üti vele, ahol éri, míg ő karjával védi a fejét. Megpróbál felülni, de Mara folyamatosan üti az ijedtében megnémult alakot, aki taktikát váltva megragadja a párnát, és maga felé rántja a lánnyal együtt.
Az ősöreg, örökölt ciha enged, anyaga reccsenve hasad, és belsejéből a libatoll szerte röppenve beteríti a fényárban úszó szoba levegőjét.
"Aluljáró"
Neonlights
Tétován megállt a mozgólépcső tetejénél, de aztán nem akarván kezdőnek tűnni, rálépett az első lépcsőfokra. Kétoldalt a falon vibráló neonfények kísérték útját lefelé, ahol az üzletekkel beépített aluljáróban dübörgő zene és villogó reklámfeliratok várták. És tömeg.
Az emberek úgy hömpölyögtek a zsúfolt térben, hogy esélye sem volt helyben maradni; amint lelépett a lépcsőről, magával sodorta az emberáradat. Szemét bántották a fények, csípte a cigarettafüst, és a zene fülsüketítő volt.
Eredetileg egy menő farmernacit akart venni, de valaki mindig tovább tolta a boltok bejáratától. Érezte, amint hozzá nyomódnak a zene ritmusára táncoló testek, arcába bámulnak a bódult szemek. Kézfején érintést érzett; ujjak zárultak ujjaira, és húzták magukkal egy függönnyel takart próbafülkébe.
Ajkaihoz cigaretta ért; mélyen leszívta a füstöt; köhögött, de agya kellemesen zsibbadni kezdett. Újabb adagot tartott bent hosszan, míg már légszomj gyötörte, és akkor a fények elmosódtak, a zene távolra került; a másik szája nyakára tapadt, fülébe szuszogott.
Behunyta szemét, és mosolygott.
"Hajtotta a vére"
Esős szabadnap
Táncolt. Táncolt önfeledten és részegen. Táncolt. Önfeledten, részegen és egyszál trikóban – bugyiban a konyha közepén.
Bundáskenyeret sütött. Itta a vodka – sör kombót. Az I'm walking on sunshine-nal kezdte, amit akkor szokott énekelni, ha unta a melót, vagyis mindig.
Aztán következett Taylor Swifttől, a Shake it off. Végül ugrált szintén tőle a Me-re, de azt már nem élvezte, csak hajtotta a vére meg az alkohol, ami nem volt sok, de éhgyomorra megérezte.
Eszébe jutott, amikor mindezt együtt csinálták, és itt vége is volt az egésznek.
"Csótány"
Panel-lét
Két hangya mászkál az ablakpárkányon. Az egyik követi a másikat. Mintha izgatottak lennének, fel-alá futkosnak. Adtam nekik egy morzsát, de nem kérték. Csápjaikkal megtapogatták, majd egymást simogatták, mintha megbeszélnék, mily dőreség esett velük itt e hófehér palettán.
Végül arra járt egy csótány, s megette a morzsát.