Nagypéntek

     Bágyadtan szedegeti a tasakokat a szekrényből, az erős fájdalomcsillapító megtette hatását; eltompította, s kissé elálmosította, de nem gond, ezt a receptet álmából felkeltve is el tudná készíteni. Egyszerű kis recept, hagyományos étel, náluk mindig ezt készítettek családi körben az Ünnep első napjára.

A fiúknak tetszett az ötlet, amikor felvetette; nevettek, hogy majd milyen íze lesz tojásporból, s ő mosolygott vidámságukon, ám egy újabb köhögő roham kivette erejét, megtántorodott. Legjobb barátja, Boris ugrott oda elsőként, hogy megtartsa könnyű, lesoványodott testét.

Majd ő elkészíti, ajánlotta kedvesen, amit persze hárított, mondván, ez a nők dolga. Ők addig inkább végezzék el a napelemek kihelyezését, kezdjék el töltésüket, míg ő a konyhának nevezett parányi kabinban, ami valójában szálláshelyük, sőt egész életterük volt, összedobja az ünnepi ebédet.

Kicsit azért rápihent, mielőtt elkezdte volna; leült a forgószékre, és az apró ablakon kinézett a halott, vörös porral borított tájra. Miért is jött ide, erre a halott bolygóra, már nem is emlékszik. Ja, igen, a fizetésért, ami mesés, legalábbis így szerepelt a hirdetésben; és valóban az, sőt, még annál is több, csak az ára túl magas.

Az élet az ára a nagy összegnek, a haza küldött bónuszoknak, melyekkel családját segíti, valahogy eltengődjenek az elszikesedett, semmire sem jó földeken, melyeken nem terem meg már egyetlen növény sem. Se növény, se fa, se állatok; mindent elvitt a Nagy Válság, mely után nem maradt más, csak feldúlt, leégett tanyák, kifosztott városok, s a toprongyos, éhező tömegek, kik napokig álltak sorba a szűken mért fejadagért, mit az állam megállapított.

Egy nap azonban a Főtéren újra működni kezdett a hatalmas kivetítő, mely a nyomor napjaiban elsötétült, és a régebben sugárzott hírek helyett csupán egyetlen reklám jelent meg rajta, és világított éjjel-nappal, kiírva ugyanazt a szöveget, hogy munkásokat keresnek a Marsra.

Nagy szenzáció volt, mindenki tülekedett a sebtiben felállított felvételi irodánál, úgy várták a helyszínre érkező katonákat, mint gyerekek a cukorka osztást, ám itt most nem osztogattak semmit, hacsak nem pecsétet a fizikai alkalmasságin megfeleltek csuklójára, melyet egész családjából egyedül neki sikerült megszereznie.

Néhány hónapos kiképzés után már indulhatott is; s csak mikor becsatolták az űrhajó ülésébe, döbbent rá, hová is tart, de akkor már késő volt meghátrálni, és nem is tehette; a pénz túl sok volt, a jutalékos bónusz túl magas, a szíjak, melyek vállába martak az űrruhán keresztül túl erősek, anyja könnyei túl sósak, öccse irigykedése túl vádló, és húgai nevetése túl boldog.

Kiválasztott lett; a kevés kivétel egyike, kiknek nem kell a Földön éhen halni, koldulni, szervkereskedők áldozatává válni. Kiválasztott; milyen szépen csengett, milyen sikeresnek hatott, ám egyikük sem tudta, valójában mire lettek kiválasztva.

Dolgoztatták őket, éjt nappallá téve; örökösen szkafanderben, koszosan, büdösen, éhesen vájták a gépekkel a köveket, bányászták az iparnak szükséges érceket, vagy bunkereket alakítottak ki egy, számukra soha el nem érkező, jövőbeli támaszpont megépítéséhez.

A kitinporral dúsított kása, a protein szeletek és a heti egy adag szárított gyümölcs nem sokáig őrizte meg egészségüket, a sugárzás pedig mindenen áthatolt. Víz alig; szűkös fejadagokat mértek, és mindig volt egy kis mellékíze. Nem is akart rágondolni, mi mindent nem szűrtek ki belőle a berendezések, melyek vissza keringették a testükből kiadott nedvességet is a rendszerbe.

Vizsgálatok egész sorát végezték el rajtuk; heti egy pihenőnapjukon az orvosnál álltak sorban. Vizelet, vér, széklet, nyál minták, pszichológiai tesztek; hangulat változás jelentések, ivarsejtek kivonása; plusz juttatásért megtermékenyítés, vírusok, vakcinák tesztelése. Csontsűrűség vizsgálatok, onkológus, nőgyógyász, belgyógyász, szívsebész, agyturkász. Mindegyikük kérdések regimentjét tette fel, mintákat vettek, sejteket tenyésztettek.

Ő elég sokáig bírta, mások hamarabb kidőltek, de mostanra már mind tudták, mire lettek kiválasztva. Maguk közt csak úgy hívták, a Nagy Kísérlet, s azzal ámították magukat, hogy mindezt nem csak családjukért, de az egész emberiségért teszik. Ők az elsők, de nem az utolsók, kik testüket, tudtukon kívül, felajánlották az orvostudománynak, mely precízen és szenvtelenül foglalta táblázatokba, ábrázolta grafikonokon, az űr milyen hatással van az emberi testre.

Nem kellett hozzá végzettség, hogy ők maguk vizsgálatok nélkül is tudják a hatást, mi röpke pár földi hónap alatt meghozta az eredményt, s mely nekik nemkívánatos volt, ám a tudósoknak új és újabb kísérleti alanyokat biztosított a krematóriumok túlterheltsége.

Amint bámulta az ablakból a sivár tájat, melynél idegenebbet még sosem látott, a végtelen magány megült tarkóján, miközben arra gondolt, vajon mennyi ideje lehet? Talán csak napok, esetleg hetek; hónapok semmiképpen, ebben biztos volt. Ez lesz neki az utolsó ünnep, az utolsó Húsvét, az utolsó Nagypéntek.

Zsebéből kikotort egy serkentőt és egy fájdalomcsillapítót, s csak úgy szárazon bedobta szájába, összegyűjtött egy kis nyálat, s lenyelte, majd nekilátott tojásporból, rovarlisztből s vizeletszagú vízből, a Nagyi receptjére emlékezve tojásos nokedlit gyártani, melyet a vele egy csapatban dolgozó fiúknak ma kiadagol.

English version: https://asfield.webnode.hu/a-s-field-good-friday/