Talpig szürke

Tetőtől talpig szürkében volt mindig. Szürke volt rajta nyáridőben a póló, hűvös estéken, télen a vékony hosszúujjú felső, s a pecsétes, kinyúlt, kiült mackó. A magasszárú mamuszról ebből a távolságból nem lehetett eldönteni, hogy szürke vagy barna, de hogy viseltes darab, azt még így is látni. Abban járt hátra a tyúkokat etetni, a fűvet locsolni, s ebéd után nézelődni a kapura támaszkodva. Ilyenkor kávét ivott és cigarettázott, mosolyogva fogadta a köszönéseket, aprókat bólogatva az arra járóknak.

Vajon élete mióta ily dőre? Hogy így álldogál csendes magányában a körötte megfagyott időben. Ő is volt ifjú és szilaj, esetleg halk szavú, szerény, nem dévaj. Volt, ki szerette, kinek kedvéért a világot s benne a hitet megszegte. Kitől forrt és kacagott, mikor a párnára hanyatlott. Volt, kinek sütött ünnepekre, kísérte apró lépteit szeretettel. Kinek ágytálát hordta hűséggel, szívvel. Kinek napjait beszínezte fénnyel.

Most a füst is szürke, mit tüdeje kifúj. Szürke a csikk, mit a porcelánban elnyom. Szürke a karika beesett szeme alatt, és szürke, talpig szürke minden napja.

English version: https://asfield.webnode.hu/a-s-field-mezei-gray-to-the-bone/