A válasz

Ezt nem hiszi el! Alig lapozott néhány oldalt a divatos női magazinban, mindjárt szemben találta magát egy több oldalas cikkel, ami már megint egy számára teljesen ismeretlen nőt favorizált, aki két gyerek és munkahely mellett még saját vállalkozást is működtet.

Dühösen csapta össze az újságot, majd felállt és lehúzta a vécét. Mérgében még akkor is nyomta a tartály gombját, amikor az már rég kiürült. Kezet mosott, miközben fáradt önmagát bámulta a tükörben.

Nem is értette, miért olvas ilyen lapokat. Jó, persze. Valahonnan tájékozódni kell, és igyekezett nem csak a neten böngészni, hanem időnként próbált színvonalasnak mondott újságokba is beleolvasni. Elolvasni a cikkeket elejétől a végéig persze sosem volt ideje és energiája, de azért átfutotta őket. Az egyetemi időszak alatt elsajátított gyorsolvasási technika ilyenkor nagyon is hasznára vált.

Kiviharzott a mosdóból, át a konyhába, és rohamtempóban kezdte gyártani a szendvicseket a reggelihez és az uzsonnás dobozokba. Hamarosan kelteni kell a gyerekeket, magára onnantól már nem lesz ideje.

Alig érte el a buszt. Még két megálló múlva is fojtottan szuszogott, s a ködös tájat bámulva még a reggel látott cikken rágódott. Nekik nem huszonnégy óra egy nap? Mikor van idejük ilyesmikre? Ő hajnalban kel minden nap, és mire elindítja a gyerekeket a suliba, már rohannia kell a munkahelyére. Van, hogy olyan korán be kell mennie, hogy a mobilján ébreszti őket, csendes szavakat suttogva az álomittas fülekbe. Halkan mondogatva újra és újra, hogy reggelizzenek, nehogy otthon felejtsék az asztalra kikészített uzsonnásdobozokat, hogy fogják egymás kezét egész úton, és iparkodjanak minél előbb beérni az osztályterembe.

Minden reggel a lelkükre kötötte, hogy hívják fel, amikor már bent vannak az iskolaudvaron. Csak akkor tudott valamennyire megnyugodni, hogy épségben célba értek, ha hallotta a háttérből beszűrődő zsivajt, a többi gyerek csivitelését. Ezután már "csak" azon izgult egész nap, hogy ott bent ne érje őket semmi. Ne legyen konfliktus, jól sikerüljön a dolgozat, ízledjen az ebéd, ne törjön el semmijük a kiránduláson, ne hagyják el a tornazsákot.

Munkája nem volt nehéz vagy túl komoly, de azért ott kellett lenni, csinálni kellett egész nap a ráosztott feladatokat. Miután végzett, rohant sorba állni a boltban, a cipőjavítónál, intézte a vásárlást, a mobilok feltöltését, a megannyi apró-cseprő dolgot, mit el kell végezni napi, heti, havi rendszerességgel, hogy működhessen az élet.

Nem egy nagy valami, csak egy átlagos, egy minimálisan közepes szinten tartott életféleség, amit ő egyedül, örökös zsonglőrködés árán fenn tudott tartani ebben a folyton rohanó, őrült világban. Ennek a nőnek a cikkben meg még saját vállalkozása van. Ha csak rágondol…

Persze ő sem így tervezte tíz évvel ezelőtt. De szép is volt! Mint egy valóra vált álom, olyan volt az élete. Elvette gyerekkori szerelme, lett ház, autó, két gyerek. A nagyszülők minden második hétvégén elvitték a gyerekeket, hogy ők kettesben tölthessenek pár órát. Amikor saját dolgaikkal vagy egymás terveivel töltődhettek fel.

Aztán jött az a végzetes nap. Amit, ha lehetne, kitörölne az emlékezetéből. Amikor arra ment haza, hogy férje a ruháit pakolja a két nagy utazóbőröndbe. Nem magyarázkodott, csak közölte a hideg tényeket. Ő meg nem is értette először, mi történt, csak bámult némán a férfi háta mögött becsukódott ajtóra.

A válás hamar megvolt, a házat is sikerült eladni, s most itt ülnek hárman egy hirtelenjében így-úgy felújított panel hatodik emeletén. Három szoba, hatvanöt négyzetméter. Kert, park sehol. Minden héten legalább egyszer elromlik a lift, s ő gyalog cipeli a nehéz bevásárló szatyrokat, veszekszik a kicsikkel, míg a szomszédok rosszallón nézik türelmetlenségét, hogy minek ilyennek gyerek. Ő meg hullafáradtan esik be az ajtón, épp csak a kabátot lerakja, fordul be a konyhába vacsorát főzni. Mire mindkettőt lefekteti, alig van energiája letusolni.

Ma reggel is áll a buszon, lökdösi a többi utas, amint ringatóznak erre-arra, döccenve a huppanóknál, egymásnak ütődő háttal, elnézést kérő pislogások közepette. Szuszog ma is a futástól, mint minden reggel. Hiába fogadja meg újra és újra, hogy sportolni kezd, tudja, meddő ígérgetés önmagának az egész.

Ezen a saját vállalkozáson töpreng. Vajon hogy csinálják mások? Hogy van idejük, erejük, energiájuk? Neki már a nagyszülők is alig segítenek. Fiúk új családja közelebb áll hozzájuk, menyük sikeres üzletasszony, férje szinte kivirágzott mellette. Saját szülei messze élnek, idősek, nem jönnek gyakran. Nyáron pár napra tudják csak vállalni az örökmozgó unokákat. Elfáradnak tőlük, talán nincs is kedvük hozzá. Sosem voltak mintaszülők, nagyszülőnek sem önként jelentkeztek.

Na, tessék! Rátapostak a frissen mosott fehér cipőjére. Haragosan szorítja a száját, felháborodni sincs ereje. Hallgat, majdnem elsírja magát, s arra a másikra gondol a cikkben. Biztosan kocsival jár, azzal viszi a gyerekeket mindenhová. Sikeres férje van, bejárónője, de legalábbis van pénze nyári táborra, különórákra, fodrászra, sminkre. Persze sportol is. Naná! Ez most nagyon trendi. Kocogás, jóga, nem is tudja, még mi. Biztosan nem kap elutasító levelet, mint ő tegnap délután.

Ezen elgondolkodik. Legalább válaszoltak, fintorog magában. Mások még egy elutasításra sem veszik a fáradtságot, ez a cég viszont visszaírt neki. Egy mondatot az igaz, de legalább válaszoltak. Próbált kapaszkodni ebbe a gondolatba, hogy talán elolvasták, amit írt, s azért utasították el, mert nem elég jó az írása, nem pedig olvasatlanul kukázták, amin ő heteken át dolgozott éjszaka félálomban. Még soha nem kapott választ sehonnan, ez volt az első alkalom, hogy torkában dobogó szívvel kattinthatott a levélre, hogy gyomorgörccsel, félelemmel vegyes örömmel várhatott a megnyíló ablakra, ahol a rövid háromsoros üzenet fogadta.

Hónapok óta az egyetlen válasz. A szívszorító várakozás után az elutasítás. Nem fogadnak kéretlen írásokat. Pedig annyira igyekezett. Élete legjobbját tette bele. Szerelemmel írt szavak, lendületes érzelmi kitörések, éteri hasonlatok, mind ott lebegtek fáradt elméjében. A hosszú, fáradságos gépeléssel töltött órák, a pihenéstől elvett napok, hetek, melyek összegyűltek a feje felett. S mégis semmivé lettek egy másodperc alatt. Elutasították. Ennek a másik nőnek meg munka és két gyerek mellett saját vállalkozása van.

Lenézett a sártól maszatos fehér cipőkre, s csendesen sírni kezdett.