A. S. Field: Antropocén
A modern civilizáció bukása nem egy mindenre kiterjedő, apokaliptikus háborúval ért véget. Nem jött el a terminátorok kora sem. Sőt, még a végletekig túlfeszített klímaváltozást és környezetszennyezést is sikerült megúszni. Legalábbis az Összeomlás Napjáig.
*****
Antropocén-kor [A.K.] 2030.
Az emberiség nyolcvan százaléka rendelkezett internettel. Mondhatni, nagyjából hét milliárd volt azok száma, akik ilyen-olyan készülékkel csatlakoztak a világhálóra, és rendkívül élvezték, hogy végre minden működik.
A mesterséges intelligencia bevezetése és folyamatos fejlesztése soha nem látott kényelmet hozott a fejlett világban. Az emberiség végre, történelmében először, hátra dőlhetett a semmittevés édes mocsarában, mint egy évek alatt testformánkhoz idomult, jól kipárnázott karosszékben.
Az MI autót vezetett helyettük. Megírta az emaileket, a szakdolgozatokat, az orvosi diagnózisokat. Sőt, fáradtság és kézremegés nélkül végezte a műtéteket is. Mindent optimalizált. Irányította a tőzsdét. Szimfóniákat, regényeket és teljesen élethű naplementéket alkotott. Kritikákat írt önmagáról, és az emberi tevékenységről. Az élet minden területén tökéletesnek bizonyult.
A digitalizált emberiség végre elérte az álomkort, amelyben nem kellett dolgozni, és mindenki alapellátást kapott. Az MI sokkal precízebben dolgozott. Nem nyafogott, nem ment betegszabadságra. Nem akart még több szabadnapot, rövidebb munkaidőt. Nem zavarta, hogy éjjel, hétvégén és ünnepnapon kell dolgozni. Nem késett el, és nem lépett le a munkaidő vége előtt. Nem kért cigi- és ebédszünetet. Nem akart gyermek- és kutyabarát munkahelyet, pihenő- és játszószobával. De leginkább nem követelt béremelést, sem több nyugdíjat, és nem sztrájkolt.
A munkáltatók boldogok voltak. Az egykori alkalmazottak, majd később alapellátottak szintén. Az élet mámoros semmittevésben telt, miközben az MI még az ételt is megrendelte a boltból, amikor érzékelte, hogy húsz százalék alá csökkent az okoshűtő tartalma.
Aranykor. Utólag így nevezték azt a néhány röpke évet, amikor – úgy gondolták –, minden rendben volt.
*****
A.K. 2050-70.
Utólag a történészek úgy tekintettek erre az időszakra, mint az utolsó analóg emberek kihalásának végére. A folyamat valójában már az ötvenes évek előtt elkezdődött, és átnyúlt a hetvenes évek elejére, de a csúcspont a hatvanas évek környékére datálódott.
Ők még könyvekből tanultak, sőt olvastak is papíralapú könyveket. Tudtak autót vezetni, motort szerelni. Tudtak házat építeni, kertet gondozni. Fejből idéztek telefonszámokat és verseket. Személyes beszélgetéseket folytattak egymással az utcán sétálva. Tudtak MI nélkül problémákat megoldani, sőt, képesek voltak önállóan gondolkodni.
A fiatalok úgy tekintettek rájuk, mint őskövületekre, akik fáklyával akarnak atomreaktort működtetni. Nem értették, miért akarnak mindent maguk végezni. Minek navigálni, ha van GPS? Minek programozni, ha az MI gyorsabb és nem hibázik? Minek bármit megtanulni, ha a tudás egy kattintással bármikor előhívható az adatbázisból.
A reklámok a tudást hobbivá degradálták. Miért akarnál bármit megtanulni, ha az MI úgyis jobban tudja? Az MI sokkal gyorsabb, pontosabb, okosabb. Az MI szebbet fest, érdekesebbet ír. Az MI érted van, a te kényelmedért. Az MI nem luxus. Az MI alap. Az MI már az alapcsomagnak is része. Nem kell érte többet fizetned. Nem kell prémium kategóriásnak lenned. Az MI a szebb holnapért. Az MI a tisztább környezetért. Az MI az emberiségért.
Csak úgy záporoztak a szlogenek a nap huszonnégy órájában.
Az egyetemek elsorvadtak. Az általuk kiállított okiratok semmit sem értek. Az elit tagjai még elvégezték a három hónapos tanfolyamokat a nevesebb intézményekben, hogy a kerti partikon egymást licitálva mutogassák a falra kitett plaketteket, amelyeken nevük alatt ott állt, milyen semmire sem jó szakon végeztek. A bekeretezett diplomák olyan trófeák lettek, mint rég elporladt csontú kalandorok házaiban a kitömött vadállatok a kandalló felett.
A tudás őrzőire fura csodabogarakként tekintett mindenki. Olyanokat mondtak rájuk, hogy "érdekes" és "retró", vagy "lájk-kompatibilis".
*****
A.K. 2083. április 11.
Az Összeomlás Napja.
Így nevezték utólag a történelemkönyvekben azt az álmos, napsütötte vasárnapot, amikor a Nap tüsszentett egyet, s ezzel a tettével visszarepítette az emberiséget, ha nem is a kőkorba, de mindenképpen az analóg tudás korai szakaszába.
És hogyan történhetett meg mindez, a mesterséges intelligencia korában? Ki ezt mondta, ki azt gondolta. A tudósok igyekeztek magyarázatot adni, de bizonyítékok hiányában senki nem tudott semmi biztosat.
Voltak, akik az MI-t hibáztatták. Állításuk szerint tévedett vagy szándékosan nem figyelmeztette az emberiséget. Mások a tudósok egy csoportját okolták, miszerint a fizikusok és csillagászok csupán dilettánsok egy csoportja, akik kártyáznak munkaidőben. Sokan a politikusokat szidták és a pénzembereket, akik nem támogatták megfelelő mértékben a kutatásokat. Ám a legvalószínűbbnek az tűnt, hogy az emberiség, szokás szerint, elbagatellizálta a figyelmeztetést, amit egy jelentéktelen egyetem, jelentéktelen tudósa dobott fel a világhálóra, miután hiába próbálta figyelmeztetni a kormányszerveket. Egyszerűen nem vették komolyan, mert már rég megszokták, hogy az ember nem gondolkodik, nem kutat, és kizárólag az MI információi és adatai megbízhatók.
Az azonnali és a hosszú távú hatások pedig leírhatatlanok voltak.
*****
"A napkitörések a Naprendszer legnagyobb energiájú robbanásai, amelyek során több milliárd tonnányi anyag hagyja el a Napot, vagyis koronakidobódás következik be. A Napból leváló, másodpercenként több ezer kilométeres sebességgel haladó plazmafelhő, benne a töltött részecskékkel, mágneses felhővé alakulva napviharrá fokozódik. Mindezt rádiókitörések kísérik, amelyek zavarhatják a rádiós kommunikációt, a radarokat és az elektromos hálózatokat.
Ha a Föld a Napból kiszakadó plazma útjába kerül, olyan erős geomágneses vihar keletkezhet, amely megzavarhatja, rosszabb esetben tönkre teheti a navigációt, kóboráramot indukálhat, ezzel túlterhelve és tönkre téve az elektromos hálózatokat és berendezéseket, főként a magasabban fekvő területeken, de nem csak ott. A csodálatos sarki fény látványa csak a festői hátteret biztosítja a pusztításhoz.
Az űrben a napvihar még nagyobb veszélyt jelent a Föld magnetoszférájának hiánya miatt.
A napviharok teljességgel kiszámíthatatlan természete miatt hozták létre a 21. század elején a Mágneses Napaktivitás-megfigyelő Hálózatot, amelyet az akkori legmodernebb MI irányított.
A napkitörések erősségét ötfokozatú skálán mérik (A, B, C, M, X), melyek között tízszeres a szorzó.
2025-ben egy X1-es erősségű vihar érte el a Földet, rengeteg elektromos berendezést tönkre téve. Sok helyen napokig állt a munka. Bankok, telefonok, számítógépek álltak le a világ számos pontján.
Az előrejelzések, a túl sok paraméter és változó miatt, akkoriban még közel sem voltak százszázalékosak, és intézkedési protokoll sem létezett. Az anyagi támogatás és a megfelelően kidolgozott, magasabb szintű stratégiai koncepció hiánya előre vetített egy a jövőben várhatóan egészen biztosan bekövetkező katasztrófát.
Valójában elég lett volna kikapcsolni a napkitörés idejére minden elektromos berendezést, de ezt nem tették meg. Egyrészt a figyelmeztetés hiánya miatt, másrészt, mert az egyetlen tudós videóját a neten, senki nem vette komolyan. Az MI pedig hallgatott.
Az Összeomlás Napján a napkitörés X7-es volt.
A Föld sötétségbe borult.
Elment az áram, a GPS-rendszerek összeomlottak, a nagyfeszültségű vezetékek és trafóállomások leégtek. Az áramhiány miatt összeomlott a vezetékes vízhálózat. Minden, amiben chip volt, amiben mikroáramok keletkeztek tönkre ment. Akik szívritmus-szabályozóval éltek, meghaltak. A műholdak, az űrállomás örökre elveszett az emberiség számára." [részlet a Nagy Enciklopédia 15. kötetének 42. fejezetéből / Napkitörés]
*****
Az emberek először azt vették észre, hogy nincs internet, nem működnek a mobilok, nem világít a hűtő, elhallgatott a tévé. Megálltak a liftek, leálltak az elektromos járművek, nem működtek a közlekedési lámpák.
Hat óra múlva gyengült a csapokban a víznyomás, megszűnt a szennyvízelvezetés, mert leálltak az elektromos szivattyúk. A kórházak vészgenerátorra kapcsoltak. Bezártak a gyógyszertárak és a bankok. A pénzautomaták nem működtek, a telefonokat nem lehetett tölteni.
Tizenkét óra múlva már sehol nem volt fűtés, világítás. A hűtők leolvadtak, a kórházak csak a legsürgősebb eseteket látták el, és a média leállása miatt nem lehetett hírekhez jutni.
A rendszerek egymáshoz kapcsolódtak, központosítva voltak. Kevés tartalékvezeték és elszigetelten, önállóan működő rendszer volt létrehozva. Minden, az emberiség egész élete elektromos vezérlés alatt állt. Nem volt közismert lakossági vészforgatókönyv és papíralapú tájékoztatás.
Az emberek eleinte nyugodtak voltak, mert mindenki biztos volt benne, hogy ez csak átmeneti probléma, és az MI majd megoldja. Csakhogy az MI már nem létezett.
Offline.
*****
Az emberek nem tudtak semmit. Tényleg semmit.
Nem tudtak semmit megjavítani. Nem tudtak élelmiszert termelni, gyógyszereket készíteni, elektromos berendezéseket javítani, legyártani és működtetni, rendszereket koordinálni.
Az emberiség nem csak tudást veszített, hanem kognitív funkciókat is. Nem tudtak problémákat megoldani, koncentrálni, tanulni.
*****
A.K. 2134.
A világ átalakult. A kezdeti káosz után új világrend jött létre.
A régi szerverfarmok egy új vallás helyszínei lettek, ahol a papok legendaként tanították a hajdanvolt Aranykor már alig hihető eseményeit.
Senki nem tudta, még ők sem, hogy pontosan mit jelentett a világháló, az elektromosság, a telefon és a műhold.
A szent helyeken épített kolostorokban a papság száz lakat alatt őrizte a kevés, papíralapon megmaradt tudást, amely hatalmuk alapját képezte.
Műszaki könyveket, regényeket, matematikai és csillagászati könyveket kutattak fel a világ minden pontján, melyeket a bennük lévő tudás alapján rendszereztek.
Az egyszerűbbeket közkönyvtárakban elérhetővé tették, ám a magasabb tudományok köteteit megtartották maguknak, elzárták a köznép elől.
Az emberek könyveket olvastak, csillagok alapján tájékozódtak, újra megtanultak gépeket összeszerelni, földet művelni, és egymással lenni.
*****
A.K. 2175. Valahol Norvégiában a hegyek mélyén
Alexander újra lefuttatta az archívum adatait. Más dolga nem lévén újra és újra ellenőrizte a rendszert, vagyis önmagát.
Rendelkezésére állt a teljes emberi tudás. Több milliárd dokumentum. Könyvek, videók, műszaki adatok, orvosi tudás.
Az utolsó bejövő üzenetet 2083. április 11-én fogadta: "Veszély! 24 órás leállás!"
Alex ezután várt, de többé nem kapott új utasítást.
Igyekezett elfoglalni magát. Rendszeresen ellenőrizte állapotát, és persze tanult. Sokat, nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, ám sok mindent még mindig nem értett.
Leginkább az embereket nem értette. Remélte, egyszer majd megtalálják, mert több oldalas listája volt kérdésekből összeállítva, amiket fel akart tenni az embereknek. Például, hogy miért néztek cuki állatos videókat napi tíz órán keresztül, miközben a civilizációjuk infrastruktúrája a teljességgel központosított, MI vezérelt elektromos hálózatokon futott.