A. S. Mezei: Aranyló nap

Az ember úgy főz, hogy kilásson a kertbe. Neki ez alap minden ház vásárláskor. Félrehúzza a vékony csipkefüggönyt, s míg fonnyad a hagyma, sül a bacon, elnézegeti a madárkákat, amint ugrálnak ágról ágra, illegetik maguk az itatónál az árnyékban.

Figyelte tavasszal a burjánzó zöldet, nyáron a szikkadt, keményre aszott földet. Ősszel a rozsdás avart, télen a hóban ugráló apró talpakat, amint magot csipegetnek, s a fán lógó zsírgolyókon csüggve álmokat szőnek májusi melegről s fészekaljnyi csivitelő népről.

A kertben ma reggel oda jött hozzá a kosztos macska. A világosszürke és fehér foltos. Neki nincs bolhanyakörve, mint a másiknak, a sötétnek. Nem is olyan jól táplált. Senki gyereke, sovány, minden zajra, mozdulatra megriadó szőrös kis csoda.

Oda ült a vizes edény mellé, s mancsával mintha integetett volna a tálka felé, hogy mutassa, felborult, s a víz kifolyt belőle. Háromszor is "megmutatta", az ember meg csak ámult, mily leleményes. Abból szokott inni. Felül a három korhadt fatönkre kitett kerek asztallapra, mely itt maradt valakitől régről. Úgy iszik lekuporodva, folyton körbe lesve.

Aztán, hogy szólt a vízről, szinte hason kúszva, elment a tányérjához, s leült mellé. Okosan mutatta, hogy az ember elaludt, s így reggel fél hét tájban siessen már kirakni az ételt, mert ő bizony éhes.

Hetekig nem volt. Az ember már izgult. Gondolatai minduntalan elrévedtek a kis szőrgombóc sorsa felé, s végül fájó szívvel lemondott róla.

Azért szorgalmasan kitette az ételt minden reggel és este, amit a sündisznók, kik a szárított kukac mellé behabzsolták, lelkesen üdvözöltek. Ám három napja újra megjelent, s követelését, hogy megkapja részét, választott rabszolgája nyomban igyekszik teljesíteni.

Tölt vizet, s teleszórja a tálkát száraztáppal. Csak ez van ebben a melegben, mondja a bajszosnak, míg az megszagolja kezét.

Az ember nem meri megsimogatni, nehogy elriassza. Hónapok óta eteti, s ma volt az első nap, hogy közel jött.

Bizalom. Mily megtisztelő élmény, s mily aranyló lesz tőle a nap, szinte megáll az idő.